A Nagy Bumm és a nagy bummok

Az Ősrobbanás elmélete klasszikus elméletnek számít a kozmológiában. Talán a legszélesebb körben elfogadott és a legjobban bebizonyított hipotézis az összes közül. Azt állítja, hogy az Univerzum egy végtelenül apró pontba, egy szingularitásba volt valamikor összesűrűsödve. Ebből az állapotból egy óriási erejű robbanás repítette széjjel, körülbelül 15-20 milliárd évvel ezelőtt.

Edwin Hubble amerikai csillagász figyelte meg elsőként, hogy a galaxisok távolodnak egymástól. A Világegyetem az idő múlásával folyamatosan tágul. Ha az időben visszafelé lépkednénk, akkor a tér méretének fokozatosan csökkennie kellene. Mivel az Univerzum átmérője véges kiterjedésű, ez azt jelenti, hogy ha eleget lépkedünk vissza az időben, akkor végül egy olyan ponthoz érkeznünk, ahol a tér mérete már nullává válik. Ez a szingularitás. Ilyen körülmények között nem csupán tér és anyag nem létezik, hanem idő sem. Ezért értelmetlen feltenni a kérdést, hogy mi volt az Ősrobbanás előtt; hiszen nem létezett még idő, amiben hátrább lépkedhetnénk. Ebben a tényben a tudomány és a vallás tökéletesen egyetért: Hippo püspöke, a IV. században élt Szent Ágoston is azt állította, hogy a világ az idővel és nem az időben keletkezett.

Mindennapi tapasztalataink szerint tudjuk, hogy ha egy tárgy felrobban, akkor darabjai szétrepülnek, elkezdenek távolodni egymástól. Valószínűleg éppen ez a mechanizmus zajlott le a Világegyetemmel, így a táguló Univerzum képe nagyon fontos bizonyíték az Ősrobbanás elméletének igazságára. (Valójában azonban kicsit sántít a hasonlat, hiszen egy felrobbanó tárgy darabjai már egy meglévő térbe repülnek bele. Az Univerzum születésekor viszont a tér maga is akkor keletkezett.)

01.jpg (5813 bytes)

1965-ben Arno Penzias és Robert Wilson felfedezte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. Ez a sugárzás (mint a neve is jelzi) ma már csak mikrohullámú frekvencián mérhető. Ennek az az oka, hogy a Világegyetem tágulása során a sugárzás hullámhossza jelentősen megnövekedett. Azonban 15-20 milliárd éve ez a sugárzás optikai sugárzás kellett, hogy legyen. Az Ősrobbanás elmélete szerint éppen a nagy robbanás fénye volt.

16.jpg (107894 bytes)

A csillagok magfúziós folyamatok során szerzik meg azt az energiát, amit aztán kisugároznak. Napunk például másodpercenként 564 millió tonna hidrogént éget el és emiatt 560 millió tonna hélium keletkezik. Az elveszett 4 millió tonna anyag energiává alakul Einstein egyenletei szerint. Azonban az Univerzumban fellelhető összes hélium túl nagy mennyiség ahhoz, hogy  a csillagok valaha is meg tudták volna termelni. Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy a Világegyetem keletkezésekor is végbementek ilyen fúziós folyamatok. Ha ez igaz, akkor ez is bizonyítja egy nagyerejű robbanás szükségességét.

A tér-idő szingularitás vizsgálatakor a tudomány nagy bajban lehet. Ilyen körülmények között, amikor a téridő görbülete végtelenné válik, amikor nincs semmilyen dimenzió, nem létezik anyag, akkor a fizika törvényei is csődöt mondanak. Nem kevesebb következik ebből, minthogy ha esetleg létezne valamilyen "ok", amely előidézte a robbanást, akkor ennek az oknak a fizikán kívül kell elhelyezkednie.

Mindenesetre (ki tudja miért) a robbanás megtörtént és tágul az Univerzum. Amikor Alekszander Fridman orosz meteorológus  Einstein képleteit tanulmányozta, furcsa dologra jött rá. Új Világegyetem modellt vázolt fel, egy úgynevezett oszcilláló Világegyetemét. Az "oszcilláció" szó rezgést, ingadozást, periódikusan ismétlődő állapotváltozást jelent. Ezen elmélet szerint az Univerzum nem tágulna a végtelenségig, hanem tágulásának üteme az idő során csökkenne, majd elérve maximális méretét, teljesen megállna a tágulás. A tágulást az Univerzumban lévő összes anyag vonzereje állítaná meg, feltéve, hogy van megfelelő mennyiségű anyag a Világegyetemben. Ekkor az Univerzum elkezdene összehúzódni. Zsugorodásának üteme egyre jobban gyorsulna, majd bekövetkezne a Nagy Reccs, a Nagy Bumm fordítottja. E szakasz pontosan ellentéte lenne a táguló szakasznak. A Nagy Reccs után képződött szingularitásból, a semmiből, egy újabb óriási ősrobbanás közepette újra elkezdene tágulni az Univerzum. Ilyen táguló-szűkülő ciklusok, Nagy Bummok és Nagy Reccsek követnék egymást a végtelenségig.

02.jpg (8124 bytes)

Vajon ugyanolyan lenne a következő Nagy Bumm is, mint amilyen a legutóbbi volt? Ugyanolyan világ keletkezne utána, mint amilyen most van? Vagy esetleg mások lennének a részecskék, mások a természeti törvények? Ezekre az izgalmas kérdésekre egyelőre még nem tudunk választ adni.

- Esetleg mi, emberek is létrehozhatunk egy új Univerzumot? Előidézhetünk ősrobbanást? Olvasd el a Lombikbébi Univerzum c. oldalunkat! -