Képzelt párbeszéd

Paul Davies nyomán

ATEISTA: Volt idő, mikor az istennel magyaráztak mindenfajta fizikai jelenséget, amilyen a szél, az eső vagy a bolygók mozgása. A tudomány fejlődésével azonban a természetfeletti erőket egy idő után fölöslegesnek vélték a természeti események magyarázatára. Miért ragaszkodsz hát ahhoz, hogy megidézd Istent a Nagy Bumm magyarázatához?

TEISTA: Tudományod nem magyarázhat meg mindent. A világ tele van titokkal. Például a legbizakodóbb biológusok is beismerik, hogy zavarba hozza őket az élet eredete.

ATEISTA: Egyetértek azzal, hogy a tudomány nem magyarázott meg mindent, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is alkalmas erre. A teisták mindig kipécézték azt, amire a korabeli tudomány nem tudott feleletet adni, s továbbra is Istenre lehetett hivatkozni. Majdan a tudományos haladással Isten innen is kiszorult. Be kellene látnod már, hogy a "hézagok Istene" ingatag hipotézis. Idővel mind kevesebb hézag marad az ilyenek számára. A magam részéről nem látom akadályát, hogy a tudomány minden természeti jelenséget megvilágítson, az élet eredetét is beleértve. Elismerem, hogy a Világegyetem eredete már keményebb dió. Ám, ha úgy tetszik, odáig jutottunk, hogy egyedül a Nagy Bummot övezi rejtély. Nagy botorság hát tűzön-vízen át ragaszkodni egy természetfeletti lény eszméjéhez, akit mindenhonnan máshonnan száműztek.

TEISTA: Nem látom be, miért. Még ha elveted is, hogy Isten közvetlenül beavatkozhat az egyszer már megteremtett fizikai világba, teljesen más lapra tartozik e világ végső eredetének kérdése, mint a természeti jelenségek magyarázata az immáron létező világon.

ATEISTA: Ám hacsak nincs egyéb okod hinni Isten létezésében, a puszta kijelentés, "Isten teremtette a világot", merőben esetleges. Ez minden, csak nem magyarázat. Mi több, lényegét tekintve értelmetlen is, mert Istent egyedül azzal határozza meg, hogy ő a Világegyetemet teremtő erő. Csakhogy ez az okoskodás csöppet sem vitte előbbre megértésemet. Az egyik rejtélyt (a Világegyetem eredete) egy másikkal (Isten) magyarázod. Tudósként Ockham (Occam) borotvájához folyamodom, amely arra késztet, hogy Istent, mint szükségtelen bonyodalmat elvessem. Végül is muszáj megkérdeznem, mi hozta létre Istent?

TEISTA: Istennek nincs szüksége teremtőre. Szükségszerű lény - léteznie kell. Ebben nincs apelláta.

ATEISTA: De hát ezzel az erővel azt is mondhatnám, hogy a Világegyetemnek nincs szüksége teremtőre. Bármely okoskodással is élsz Isten szükségszerűségének bizonyítására, ugyanúgy, mitöbb, sokkalta egyszerűbben alkalmazhatod a Világegyetemre is.

TEISTA: Való igaz, a tudósok gyakran okoskodnak ugyanúgy, mint én. Miért hull alá egy test? Mert hat rá a gravitáció. Miért hat rá a gravitáció? A gravitációs mező miatt. Miért? Mert a téridő görbült. És így tovább. Az egyik indokot mélyebbre hatoló indokokkal cseréled fel, s az egész egyedüli célja annak a dolognak a magyarázata, amivel kezdted, vagyis az aláhulló testeké. Miért mondasz akkor ellent, mikor Istent idézem meg a Világegyetem mélyebb és kielégítőbb magyarázata gyanánt?

ATEISTA: Ó, de az más! Egy tudományos elméletnek felül kell emelkednie a megmagyarázandó tényeken. A jó elméletek leegyszerűsített képet rajzolnak a természetről, miközben kapcsolatot létesítenek eddig függetlennek vélt jelenségek között. Newton gravitációs elmélete például rámutatott a tenger árapálya és a Hold mozgása közötti viszonyra. Azontúl a jó elméletek javaslatot tesznek a megfigyelés próbájára, amilyen az új jelenségek létének előrejelzése. Továbbá pontról pontra, minden részletre kiterjedően beszámolnak arról, milyen szerepet játszanak a vizsgált fizikai folyamatok az elméletben. A gravitáció esetében ez egy sor egyenlet révén valósul meg, amelyek összefüggést teremtenek a gravitációs mező erőssége és a gravitáció forrásának természete között. Ez az elmélet aprólékosan leírja a dolgok működését. Ezzel szemben Isten, akit mindössze a Nagy Bumm magyarázatául rángattak elő, egyiket sem tudja teljesíteni a három követelmény közül. A teremtő nemhogy nem egyszerűsíti a világképünket, ellenkezőleg, tovább bonyolítja azt, maga is magyarázatra szoruló lévén. Másodszor, nincs mód e feltevés kísérletes igazolására. Isten egyetlenegyszer nyilatkozott meg - a Nagy Bummban -, ezen pedig már túl vagyunk. Végezetül, a puszta kijelentés, hogy "Isten teremtette a világot", csupán aprólékos tényekkel alátámasztva szolgálna elfogadható magyarázatul. Az ember tudni szeretné például, milyen sajátságokat tulajdonítson Istennek, pontosan hogyan is teremtette a Világegyetemet, miért olyan az, amilyen, és így tovább. Röviden, hacsak nem magyarázod meg másként Isten létezését, vagy nem adsz róla számot részletesen, miként teremtette a világot, mégpedig úgy, hogy egy hozzám hasonló ateista is mélyebbnek, egyszerűbbnek és kielégítőnek ítélje meg érvelésedet, nem látom okát, miért higgyek egy ilyen lényben.

TEISTA: Mindazonáltal a te álláspontod is több mint elégtelen, hisz elismered, hogy a Nagy Bumm okai kívül maradnak a tudomány hatókörén. Kénytelen vagy puszta tényként elfogadni a Világegyetem keletkezését, minden mélyebb magyarázat nélkül.

ATEISTA: Inkább fogadom el puszta tényként a Világegyetem létezését, mint Istent. Végül is csak kell legyen Világegyetem, máskülönben nem volnánk itt, és nem vitatkoznánk ezekről a dolgokról!

(Paul Davies : Isten gondolatai, Kulturtrade - Bp. 1995)