Kozmológiai kislexikon

Abszolút nulla fok: A legalacsonyabb lehetséges hőmérséklet, amelyen az anyag nem tartalmaz hőenergiát. (0 K= -273,15 Celsius fok.)

Állandósult állapot: Olyan állapot, amely nem változik az időben; pl. az állandó sebességgel pörgő gömb állandó állapotú (stacionárius), mivel bármely pillanatban ugyanúgy néz ki, noha nem statikus (nem nyugvó).

Általános relativitáselmélet: Einstein elmélete, mely azon az elven alapszik, hogy a természet törvényeinek minden megfigyelő számára azonosaknak kell lenniük, tekintet nélkül a megfigyelő mozgására. Az elmélet a gravitációt a négydimenziós téridő görbülete alapján magyarázza.

Antirészecske: Minden anyagi részecskének van megfelelő antirészecskéje. Amikor egy részecske az antirészecskéjvel ütközik, mindketten megsemmisülnek, és ekkor energia szabadul fel.

Antropikus elv: Csak olyan Világegyetem létezhet, amely lehetővé teszi saját létezésünket. Azért látjuk ilyennek a Világegyetemet, mert ha másmilyen volna, nem létezhetnénk és nem figyelhetnénk meg.

Arányosság: Ha "X arányos Y-nal", akkor amennyiben Y-t egy adott számmal megszorozzuk, akkor a hozzá tartozó X értéke is ugyanennyivel szorzódik. Ha "X fordítottan arányos Y-nal", akkor amennyiben Y-t egy adott számmal megszorozzuk, X-et ugyanazzal a számmal osztanunk kell.

Atom: A közönséges anyag alapegysége. Protonok és neutronok alkotta atommagból és a körülöttük lévő elektronokból áll.

Atommag: Az atom központi része; kizárólag protonokat és neutronokat tartalmaz, amiket az erős kölcsönhatás tart össze.

Chandrasekhar-határ: Egy stabil hideg csillag lehetséges tömegének felső határa, amely fölött a csillag fekete lyukká roskad össze.

Elektrogyenge egyesítési energia: Az az energiaszint (kb. 100 GeV), amely fölött megszűnik az elektromágneses erő és a gyenge kölcsönhatás közötti különbség.

Elektromágneses erő: Elektromos töltéssel rendelkező részecskék között fellépő erő; a második legerősebb a négy alapvető erő közül.

Elektromágneses töltés: A részecske ama tulajdonsága, hogy taszíthat (vagy vonzhat) más, azonosan (vagy ellentétesen) töltött részecskéket.

Elektron: Az atommag körül keringő, negatív töltésű részecske.

Elemi részecske: Olyan részecske, amit - elvileg - nem lehet tovább osztani.

Energiamegmaradás: A természettudomány szerint energia (vagy anyagi megfelelője) nem teremtődhet és nem pusztulhat el.

Erős kölcsönhatás: A négy alapvető erő legerősebbike, s egyszersmind a legrövidebb hatótávolságú. Ez tartja össze a kvarkokat a protonok és neutonok belsejében, valamint az atomokat alkotó protonokat és neutronokat is.

Esemény: A téridő egy pontja, amit ideje és helye határoz meg.

Eseményhorizont: A fekete lyuk határa.

Exponenciálisan: hatványozottan, olyan ütemben, amikor a növekedés sebessége is növekedik az időben előre haladva.

Fázis: Annak mérőszáma, hogy a hullám egy bizonyos pillanatban a ciklus mely részénél tart: a hullámhegynél, a hullámvölgynél vagy valahol a kettő között.

Fehér törpe: Stabilis hideg csillag, amelyet az elektronok között a kizárási elv következtében fellépő taszítás stabilizál.

Fekete lyuk: A téridő azon tartománya, ahonnan az erős gravitáció következtében semmi, még a fény sem szökhet meg.

Fénykúp: A téridő felülete, amely egy bizonyos eseményen áthaladó fénysugarak lehetséges irányát jelöli ki.

Fénymásodperc (fényév): A fény által egy másodperc (egy év) alatt megtett út.

Fénysebesség: Az elektromágneses hullámok terjedési sebessége, a lehetséges legnagyobb elérhető határsebesség: 300.000 km/s.

Foton: A fény kvantumja, "részecskéje".

Frekvencia: Hullám esetében a másodpercenként befejezett ciklusok száma.

Gammasugár: Nagyon rövid hullámhosszú és nagy energiájú elektromágneses hullámok, amelyeket radioaktív bomlás vagy elemi részecskék ütközése kell.

Geodézikus vonal: Két pont között a legrövidebb (vagy leghosszabb) út.

Gyenge kölcsönhatás: A négy alapvető erő közül a második leggyengébb. A hatótávolsága is nagyon rövid. Az erőhordozó részecskék kivételével minden részecskére hat.

Gyorsulás: Egy tárgy sebbességváltozásának sebessége.

Határozatlansági-elv: Sohasem ismerhetjük pontosan egyidejűleg egy elemi részecske sebességét és helyzetét; minél pontosabban ismerjük az egyiket, annál pontatlanabbul a másikat.

Határtalansági-feltétel: Az az elképzelés, hogy a Világegyetem véges, de (a képzetes időben) nincs határa.

Hullám/részecske kettősség: A kvantummechanika felfogása szerint nincs különbség hullámok és részecskék között: a részecskék néha hullámokként viselkednek, és megfordítva.

Hullámhossz: A hullám egymást követő hullámhegyeinek vagy hullámvölgyeinek távolsága.

Hawking-sugárzás: A fekete lyukak sugárzása, amely közben részecskéket "bocsátanak ki", s közben ezáltal területük folyamatosan csökken.

Képzetes idő: Képzetes számokkal mért idő.

Kizárási elv: Két egyforma, feles spinű részecskének (a határoztalansági elv korlátain belül) nem lehet egyszerre azonos a helyzete és a sebessége.

Koordináták: Számok, amelyek egy pont helyét határozzák meg a térben és időben.

Kozmológia: A Világegyetem keletkezésével, fejlődésével és jövőbeli sorsával foglalkozó tudomány.

Kozmológiai állandó: Einstein által bevezetett matematikai eszköz; feladata, hogy a téridőnek "beépített" tágulási hajlamot tulajdonítson.

Kvantum: A hullámkibocsátás és -elnyelés tovább nem osztható egysége.

Kvantummechanika: Planck kvantumelméletéből és Heisenberg határozatlansági-elvéből kifejlődött elmélet, amely az ultramikroszkópikus tartományok fizikáját írja le.

Kvark: Elemi részecske (töltött), amelyre hat az erős kölcsönhatás. A protonokat és a neutronokat három-három kvark alkotja.

Mágneses tér: A mágneses erőt létrehozó mező, amelyet az elektromos térrel együtt az elektromágneses tér foglal magában.

Mező: Olyan valami, ami térben és időben elterülve létezik, szemben a részecskével, ami egy időben csak egy pontot foglalhat el.

Meztelen szingularitás: A téridő olyan szingularitása, amelyet nem vesz körül fekete lyuk.

Mikrohullámhossz: Egy elektromágneses spektrum infravörösél nagyobb hullámhosszú, szubmiliméteres tartomány. (15 mikrométer - 1 milliméter)

Mikrohullámú háttérsugárzás: A forró, korai Világegyetem ragyogásából visszamaradt sugárzás, amely már akkora vöröseltolódást szenvedett, hogy nem is látható fényként, hanem mikrohullámú sugárzásként jelenik meg (néhány centiméter hullámhosszúságú rádióhullámok).

Nagy Bumm: Szingularitás a Világyetem kezdetén.

Nagy egyesítési energia: Az az energia, amely fölött feltehetőleg megkülönböztethetetlenné válik az elektromágneses erő, a gyenge és az erős kölcsönhatás.

Nagy egyesített elmélet (GUT): Az elektromágneses erőt, a gyenge és az erős kölcsönhatást egyesítő elmélet.

Nagy Reccs: Szingularitás a Világegyetem végén.

Neutrínó: Rendkívül könnyű (valószínűleg tömeg nélküli) elemi anyagrészecske, amelyre csak a gyenge kölcsönhatás és a gravitáció hat.

Neutron: Töltés nélküli részecske, nagyon hasonló a protonhoz, a legtöbb atom magjában a részecskék mintegy felét alkotja.

Neutroncsillag: Hideg csillag, amit a neutronok közötti, a kizárási elven alapuló taszítás stabilizál.

Nukleáris fúzió: Az a folyamat, amelynek során két atommag összeütközik és egyetlen, nehezebb atommaggá egyesül.

Ősi fekete lyuk: A Világegyetem korai fejlődése során kialakult fekete lyuk.

Planck kvantumelmélete: Az az elképzelés, amely szerint a fény (vagy bármilyen klasszikus hullám) csak diszkrét kvantumonként bocsátható ki vagy nyelhető el; a kvantumok energiája arányos a frekvenciával.

Pozitron: Az elektron (pozitív töltésű) antirészecskéje.

Proton: Pozitív töltésű részecske, amely a legtöbb atom magjában a részecskék mintegy felét alkotja.

Radar: Rádióhullám-impulzusokat használó berendezés, amellyel tárgyak helyzete határozható meg: ehhez megmérik, mennyi idő alatt ér oda egy impulzus és érkezik meg a visszavert jel.

Radioaktivitás: Valamely atommag spontán elbomlása valamely más atommaggá.

Részecskegyorsító: Olyan berendezés, amely elektromágnesek segítségével energiát továbbít mozgó, töltéssel rendelkező részecskéknek, és így felgyorsítja őket.

Speciális relativitás: Einstein elmélete, amely azon alapszik, hogy a tudomány törvényeinek azonosnak kell lenniük minden megfigyelő számára, tekintet nélkül sebességükre.

Spektrum, színkép: Egy hullám, például elektromágneses hullám felhasadása alkotó frekvenciáira.

Spin: Az elemi részecskék belső tulajdonsága, mely emlékeztet a hétköznapi értelemben vett perdületre, de nem azonos vele.

Súly: A gravitációs mező általa a testre gyakorolt erő. Arányos a tömeggel, de nem azonos vele.

Szingularitás: A téridő azon pontja, ahol a téridő görbülete végtelenné válik.

Szingularitási elmélet: Az az elmélet, mely megmutatja, hogy bizonyos feltételek esetén létre kell jönnie a szingularitásnak - konkrétan, hogy a Világegyetemnek szingularitással kellett kezdődnie.

Térbeli kiterjedés: Bármelyik a téridő három térjellegű dimenziója közül, azaz bármelyik dimenzió, kivéve az időt.

Téridő: A négydimenziós tér, amelynek pontjai az események.

Tömeg: Egy test anyagának mennyisége; tehetetlensége, azaz gyorsulással szembeni ellenállása.

Virtuális részecske: A kvantummechanikában olyan részecske, amelyet közvetlenül nem detektálhatunk, de amelynek létezése mérhető hatásokkal jár.

Vöröseltolódás: A tőlünk távolodó csillag fényének vörösödése, amit a Doppler-effektus okoz.